Be kell vallanom

Régen nagyon nem voltam egy konyhatündér. Félre értés ne essék, most sem vagyok az, de  mióta megszületett a kisfiam valahogy sokkal szívesebben sürgök-forgok a konyhában. Nálam ezt úgy kell elképzelni, hogy a terhességem előtt ha például a munkahelyemen névnapoztunk, én még akkor is anyukámmal süttettem a sütit, amit be vittem magammal a névnapozásra, egyszerűen sem időm, sem kedvem nem volt a konyhában mindenféle sütéssel  pepecselni. Aztán ahogy terhes lettem, nem tudom ez  valami ösztönszerű dolog-e, vagy sem, de egyszer csak megszerettem a sütés-főzést. Elkezdtem tortákat csinálni csak úgy hobbiból, aztán szépen csináltam a barátnőm lánybúcsújára, a  kisfiam születésnapjára, anyukámnak és még sorolhatnám. Persze én próbálok az alakomra odafigyelni, úgyhogy nem igazán ettem belőlük, maximum egy-egy szeletet. Aztán a bátyám nemrég megkért, hogy csináljak egy tortát a menyasszonya harmincadik szülinapjára. Róla tudni kell, hogy ő  is megrögzött finomított szénhidrát ellenes, ő sosem volt elhízva, mégis mindig nagyon figyel az alakjára, az egészségére, nagyon becsülöm is érte. …Szóval megkért a bátyám, hogy amennyire lehet a finomított szénhidrátokat, cukrot, búzalisztet mellőzzük. Hát meg mondom őszintén ez számomra is hatalmas kihívás volt, mivel még sosem csináltam olyan tortát aminél ennyire oda figyeltem volna, hogy minél egészségesebb alapanyagokból készüljön el. Az alap koncepció egy feketeerdő torta volt. A piskótához Nonó ötlete alapján Bio Tönkölylisztet használtam, valamint az édesítéshez nyírfacukrot és steviát. A  meggyes krémhez  pedig diabetikus megybefőttet, szintén  nyírfacukrot és steviát használtam. 

Tényleg  féltem, hogy a piskóta nem fog szépen feljönni, esetleg töredezni fog, netalántán nem lesz finom, de szerencsére nem így lett. Azt hiszem a  torta egész jól sikerült, nem esett össze a piskóta, a krém is finom lett. Örülök, hogy elkészítettem, sőt  azt hiszem ezentúl gyakrabban fogok diabetikus változatot készíteni, az íze tényleg finom, de sokkal-sokkal  egészségesebb ez a változat, mint az eredeti. Sőt bátyám szerint (aki amúgy nem szívleli  az ilyen diétás dolgokat) nincs is különbség ízre a két változat között. Szóval neki nem tűnt volna fel a turpisság. Nyilván az ilyen tortából sem kell egyszerre hatalmas adagokat  megenni, de azt hiszem egyszer-egyszer belefér a fogyókúra alatt is . Főleg, ha a szeretteink szülinapjáról van szó.

Akkor egy kép a tortáról:

Íme a recept:

Hozzávalók: 

A piskótához: 

6 db tojás 

4 kanál bio tönkölybúza fehérliszt 

2 kanál zsírszegény kakaópor (cicás) 

1/2 csomag sütőpor 

6 kanál cukornak megfelelő valamilyen édesítő (én xilit-et, stevia-át használtam vegyesen) 

Meggyes krém: 

1 üveg diabetikus meggybefőt 

1 csomag vaniliás pudingpor 

3-4 kanál cukornak megfelelő édesítő 

Hab: 

Én habmestert használtam, de lehet rendes habtejszín is habfixáló porral (nekem ez valamiért mindig összeesik) 

Sima 6 tojásos kakaós piskótát csináltam, és helyettesítettem benne a dolgokat. 

A sima natúr piskóta recept ugye az, hogy ahány tojás annyi kanál liszt, és cukor. A kakaós piskótánál ugye a kakaó mennyiségét alapba le kell vonni a lisztből. 

Először szétválasztottam a tojásokat. A sárgáját felvertem a xilittel és a steviával. Külön tálban felvertem a fehérjét. Egy másik tálkában pedig összekevertem a lisztet a kakaóval és a sütőporral. Majd finoman fakanállal összekevertem a felvert cukros sárgáját a keményre felvert fehérjehabbal, végül lazán beleforgattam fakanállal a lisztes-kakaós-sütőporos keveréket is. 

A tortaforma aljába sütőpapírt tettem, az oldalát kivajaztam+ liszteztem. Megsütöttem a tortát.. 

Közben megcsináltam a meggyes krémet. Ez ugyan olyan, mintha pudingot csinálnánk,csak tej helyett a meggy levét (3 dl) használjuk. Egy csomag vaníliapuding, egy üveg diabetikus meggybefőtt kell hozzá, a cukrot itt egy-az egyben helyettesítettem xilittel és steviával. (3 kanál cukornak megfelelő mennyiségben) szóval ez teljesen egyéni, hogy ki mit  használ én 2 kanál xilitet, és 8 csepp steviát használtam. Jó sűrűre főztem. 

Miután elkészült hideg vízfürdőben folyamatos kevergetés mellett hűtöttem. 

A habnak pedig sima habmestert vertem fel. 

Miután elkészült, és le is hült a piskóta, kettévágtam, megkentem ezzel a meggyes krémmel jó vastagon,  rá a felvert habot, majd rá tettem a piskóta másik felét. Az egészet nagyon vékonyan körbekentem habbal csak, hogy az egyenletlenségeket elfedje, illetve, hogy szép fehér legyen (ne üssön át a fehér fondant alatt a barna tészta. 

Így hagytam állni a tortát egy jó ideig hűtőben, hogy dermedjen, majd burkoltam és díszítettem. Bár a borítás mindegy milyen, lehet sima hab is, kinek mi tetszik, ki mit szeret.

A borítás maga a tortán ugyan nem éppen diétás  de ki ki döntse el, hogy egy kis bűnözés még belefér-e, vagy a borítást már nem eszi meg. Én ettem abból is, és nem bántam meg. A díszítési ötletek tárháza pedig határtalan :)

Azóta elkészült anyum születésnapjára is, ugyan ez a verzió, mindenkinek nagyon ízlett (legalábbis ezt mondták)... :))

Itt van az

ősz, és ezzel együtt a fogyókúrás lendület is kicsit alább hagy (legalábbis nálam). Már futni sem olyan egyszerű elmenni, mivel hol hideg van, hol nagyon fúj a szél, hol az eső esik, hol pedig az ilyenkor szokásos megfázás szól közbe. Nálam is  ez volt a helyzet, sajnos múlt héten megfáztam. Mondtam már, hogy mióta diétázom, azóta még jobban utálom ezt a fránya megfázást? Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy a fogyókúrámnak is annyi, mivel az összes dolog ami ilyenkor használna a torokfájásra tele van cukorral. Persze próbáltam a Neocitran-t és társait, miután megittam egy  adagot, rájöttem, hogy ennyi erővel már egy fél tábla csokit is  megehettem  volna, annyi szénhidrát van benne. Akkor ne is  beszéljünk a különböző torokfájásra használatos szirupokról, stodal, lándzsás útifű, és  társairól, aztán persze  ott a   jól bevált méz is, ami meg amellett, hogy egészséges, gyakorlatilag fogyókúra szempontjából olyan, mintha tényleg evőkanállal tolnám magamba a  tömény   cukrot. Szóval mióta próbálok odafigyelni az alakomra, a torokfájást valahogy nehezebben viselem, mint eddig. Ha már bűnözök, akkor szívesebben ennék meg egy csokit, vagy valami finomságot, mint mondjuk egy fél üveg stodal szirupot brrr…Aztán most, miután már félig-meddig sikerült a torokfájáson túllennem, most találtam egy új fajta (legalábbis számomra új) lándzsás útifű szirupot, ami édesítőszerrel készült. Szuper, ez kell nekem, tudom, hogy még ebben is sok szénhidrát van, de azért  lényegesen jobb szerintem, mint ha a tömény cukrosat innánk. A toroknak pedig ugyan olyan jó. Azért örülök, hogy nem kell a következő megfázásnál is kábé fél kiló cukornak megfelelő szénhidrátot magamba erőltetnem J.

Nálam most nem is igazán a fogyókúra, hanem a súlytartás van előtérben. Eddig azt  hiszem elmondhatom, hogy jól állom a sarat, hol fél kilóval több, hol fél kilóval kevesebb vagyok, de  nagyjából ugyan ott, 59-60 kg körül mozgok. Nekem ez pont megfelelő, azért kicsit félek, hogy lassan jönnek a hidegebb napok, és ahelyett, hogy az ember a szabadban sétálhatna, sokkal inkább bent ülünk a jó meleg lakásban, esetleg egy film előtt nasizva. Na ez az, amit nem lenne szabad csinálni, ha már otthon DVD-zünk, akkor az legyen mondjuk egy jó kis torna DVD, és igen is, ha rossz idő van, akár otthon is lehet tornázni. Sokan mondják, hogy a DVD-k annyira nem hatásosak, szerintem pedig igen, ha azt vesszük, hogy addig sem nasizunk, addig sem a kanapén ülünk a tv-előtt, még ha keveset is, de mozgunk. Picit jobb kedvünk lesz, és garantáltan jobban érezzük magunkat utána. Szóval én azt mondom, akár kint rossz idő van, akár jó, mozogni akkor is kell, mindegy, hogy mit, de legalább napi 20 perc bele kell, hogy férjen. Na, hát nálam most ez a terv, aztán majd meglátjuk, remélem tényleg sikerül minden nap egy kis időt szakítani a mozgásra és sem a hideg, sem  holmi megfázás nem szegi majd a kedvem J

Sosem voltam egy

nagy sportember, ezért mindig irigykedve néztem azokat, akik olyan hatalmas örömmel beszélnek arról, hogy ma éppen mit sportoltak. Tini koromban, mint a barátnőim többsége, én is lelkesen  tornáztam Cindy Crawford és Bíró Ica dvd-ire. Aztán középiskolában a könnyen szerzett testnevelés 5-ös reményében eljártunk három másik társammal gyorsgyalogló-versenyekre. Igen, nálunk keményen meg kellett küzdeni akkoriban a testnevelés  jegyért, hiába jártunk közgazdasági iskolába, mégis a testnevelés volt az egyik legkeményebb tantárgy,  elég szigorú tanárunk volt. Állítólag voltak, akik meg is buktak nála, bár  ha jobban  belegondolok inkább ez is csak amolyan iskolai legenda lehetett, hiszen nem ismertem személyesen senkit, aki valóban megbuktatott volna, de a lényegen azért nem változtat,  hogy elég szigorú volt. A testnevelés órák szigorát csak azok úszták meg valamelyest, akik versenyezni jártak, nekik viszont arany életük volt. Így hát eljártunk mi is, bár nem túl nagy lelkesedéssel. Ahogy leérettségiztünk, már a tesi 5-ösre sem volt szükség, így a gyaloglás és a versenyzés is szépen abbamaradt. Főiskolai éveim alatt  a  sportot az jelentette, hogy rendszerint  (általában tavasszal), amikor realizáltuk, hogy bizony feljött pár plusz kiló a barátnőimmel elhatároztuk, hogy mi már  pedig futni fogunk. Elsétáltunk a futópályára,  ott futottunk kettő, nagy ritkán három kört, természetesen azt is végig beszélgettük  majd, mint aki jól végezte dolgát beültünk egy üdítő és egy fagyi  mellé beszélgetni. Amikor terhes lettem sem éreztem, hogy akkor kellene hozzáfognom igazán a sportoláshoz (persze ezt ma már másképp gondolom, de ez már más tészta). Később  a szülés után sem nagyon sportoltam, bár utána szinte minden nap délelőtt és délután is másfél-két órát sétálgattunk a szabadban. Azt hiszem ezek a hosszú séták kellettek ahhoz, hogy egy picit hozzáedződjek én is a mozgáshoz. Szép lassan a saját tempómban mentem, kisfiammal voltam, levegőztünk, sétáltunk és tényleg jó volt egy picit kimozdulni. Miután elkezdtem fogyókúrázni, és lement az első 10 kiló, éreztem, hogy itt az ideje valamit komolyabban mozogni. Kisfiam mellett nem lett volna időm edzőterembe, vagy különféle aerobic órákra járni, nem is az idővel volt a baj, hanem inkább azzal, hogy ezek a foglalkozások eléggé kötöttek, gyakorlatilag nem  tudtam megoldani, hogy fix időpontra mindig odaérjek az órákra, nem mellesleg így gyed mellett a sportolás költsége sem volt utolsó szempont. Tulajdonképpen adott volt, hogy marad a futás illetve az otthoni DVD-kre való tornázás. Emlékszem, amikor először lementem futni, megvártam, míg besötétedik, hogy engem aztán senki meg ne lásson. Jól beöltöztem, és irány neki! El is értem konkrétan a háztömb sarkáig. Akkor  eszembe jutott a kezdőknek  szóló edzésterv, amit még a neten találtam,hogy akkor talán azt kellene követnem. Mit mondhatnék? Nem ment igazán a dolog.  Egyszerűen nem  tudtam mindig az órámat nézni, hogy na most  akkor 1 percet futok, egy percet sétálok, így én nem tudtam futni. Akkor kitaláltam, hogy a lépéseket  számolom, 100 lépés futás, 100 lépés séta, hát ez sem ment igazán. Egyrészt túl gyorsan számoltam, másrészt mire belejöttem a futásba, meg kellett állni, aztán  újra futni kellett amikor még sétáltam volna, egy szóval nekem ez az edzésterv nem volt  az igazi. Fel akartam adni, aztán rájöttem, hogy ha csak  az utca végéig futok, még akkor is többet tettem, mintha otthon ültem volna a tv előtt. Így hát lementem, futottam 5 percet aztán hazajöttem, de másnap lementem megint és már 6 percet tudtam futni. Így ment ez, mígnem hallottam, hogy vannak különféle telefonos alkalmazások, mint például a runkeeper, amivel lehet mérni a futás időtartamát, a hosszát, a sebességet és az elégetett kalóriát is. Letöltöttem az alkalmazást, és tényleg  olyan jó kis motiváció volt, ahogy például láttam, hogy már csak néhányszáz méter kell a 2 kilométerig, így már csak azért is  megcsinálom, és így ment ez tovább szépen  lassan. Így, hogy tudtam mérni, hogy hol tartok szépen lassan fejlődtem. Jó volt látni, ahogy eljutok a 4, majd szépen lassan az 5 km-ig. Onnan meg már gyakorlatilag nem volt megállás, jött a 8 majd végül a 10 km.  Sosem gondoltam volna, hogy én is képes vagyok ennyit futni (főleg nem szülés után). Most már hetente kétszer-háromszor megteszem ezt, vagy ennél hosszabb távot. Soha nem éreztem magam még ennél jobb formában, most itt nem az alakomra gondolok, azon ugyanis akad még mit javítani, de hihetetlen jó érzés lemenni futni, tudván, hogy ma is tettem valamit, ezzel is egy picit közelebb kerülve a célomhoz. Azt hiszem megszerettem a futást, már nem kell várnom, hogy sötét legyen, elmegyek  fényes nappal, elmegyek esőben,  szélben,  5 vagy akár 30 fokban is, a lényeg, hogy jól érezzem magam közben. Nem is tudom igazán, mit akartam kihozni  ebből a posztból. Talán csak azt, hogy semmiképpen  ne adjuk fel! Igazából csak elindulni nehéz.  Most nem feltétlen csak a futásról beszélek, mindenki más sportot kedvel. Csináljuk azt, amihez kedvünk van, vagy ha nincs más,  akkor azt, amire lehetőségünk van, de ha csinálunk valamit, akkor azt csináljuk szívvel-lélekkel. Találjuk meg azt a sportot amit szeretünk. Ne adjuk fel az első nehézségeknél, hiszen csak elindulni nehéz, tegyünk meg akármilyen rövid távot, tornázzunk csak 5 percet, de utána garantáltan jobban fogjuk magunkat érezni, mint mondjuk a  hűtő kifosztása után J

Mióta

sikerült több  mint 30 kilótól megszabadulnom, sokan kérdezik tőlem, hogy  milyen fogyókúrával tudtam ezt elérni? Gyakran  jönnek a mit ettem, és ehhez hasonló  kérdések, én meg  csak ott állok bután, nem tudok igazából rendes választ adni. A fogyás normális esetben egy nagyon hosszú folyamat, nincs konkrét recept, szerintem mindenkinek meg kell találnia a saját életviteléhez a leginkább alkalmazható módszert, amit tartani tud. Régen én is sokféle fogyókúrával  próbálkoztam. Azokban az időkben még fogalmam sem volt a helyes módszerről. Először divatba jött a káposztaleves-kúra, aztán elterjed mindenféle  2-3 hetes fogyókúrás  étrend, amiket én is követtem. Mint a notórius fogyókúrázók többsége, régebben én is kipróbáltam a 90 napos fogyókúrát, amivel sikerült ugyan fogynom, de akkor arra még nem gondoltam,  hogy ez  nem éppen a legegészségesebb módja a plusz kilóktól való megszabadulásnak. Az én véleményem az, hogy egy fogyás,  életmódváltás akkor lehet sikeres, ha magunknak alakítjuk ki  a saját módszerünket, ez lehet akár dietetikus segítségével is, de a lényeg, hogy mindenképpen mi magunk irányítsuk a dolgokat. Az előre megírt étrendek nekem valahogy soha nem jöttek be, általában tuti nem azt kívántam, ami mondjuk a soron következő étkezés lett volna, arról már nem is beszélve, hogy egy-egy ételnek már a neve hallatán is elment  az egésztől a kedvem. Akkor mégis milyen módszert követtem? Semmilyet. Vagyis inkább sokfélét. Nagyon sokat olvastam a témában, olvastam blogokat, módszereket, sikertörténeteket, mindenből kiragadtam azt, ami szimpatikus volt, amivel nem értettem egyet azzal nem foglalkoztam. Amit  most csinálok, az picit update, picit lifetilt, picit kalóriára és szénhidrátra való odafigyelés, de lényegében többféle módszer keveréke saját magamra szabva. Egyik sem igazán, mégis mindegyikből valami, amit hasznosnak tartok.

Több mint nyolc hónapja életmódot váltottam, számomra elképzelhetetlen lett volna, hogy ezalatt a nyolc hónap alatt soha ne egyek egy kis édességet, néha  bizony kell valami nassolnivaló, amit beilleszthetünk a diétánkba. A kalóriákra odafigyeltem ugyan, de ez alatt a nyolc hónap alatt körülbelül két olyan nap volt, amikor ténylegesen ki is számoltam, hogy egy nap összesen mennyi kalóriát fogyasztottam. Odafigyelek persze, de nem szerettem volna minden reggel úgy kelni, hogy első dolgom megmérni minden szelet szalámit, amit megeszek, hogy az hány kalória is valójában. Így, hogy nem számoltam, az egyik nap nyilván többet ettem, másnap kevesebbet,  de így van ez jól, nem kell minden  nap pontosan ugyanannyi kalóriát bevinnünk, így a szervezetünk sem szokik hozzá egy bizonyos kalóriaszinthez. Ami számomra fontos volt, hogy minden nap 5-ször egyek, körülbelül három óránként. A napi 5-szöri étkezéssel, (természetesen ha a szénhidrátokra is odafigyelünk) a vércukorszintünk sem ingadozik, nem leszünk farkaséhesek, nem  jönnek ránk éhségrohamok, az anyagcserénk pedig folyamatos működésben van.

Ahogy mondtam, nem számoltam össze a kalóriákat minden nap, viszont összeírtam azoknak az ételeknek a kalória és szénhidrát tartalmát, amiket rendszeresen fogyasztok, így tudtam, hogy kábé miből és mennyit ehetek. Tudom például, hogy körülbelül mennyi kalória és szénhidrát van egy szelet kenyérben (pl. graham kenyér, slim toast, wasa…), egy deci tejben, egy joghurtban, úgy körülbelül tudom, hogy mennyi van azokban a felvágottakban és sajtokban, amiket általában szívesen fogyasztok. Az ebéd kalóriatartalmát szinte soha nem szoktam kiszámolni, viszont nem eszem vészesen nagy adagokat, így ezzel nem csúszom meg. Ami fontos, hogy ebédre általában valami husis (akár rántott hús is), vagy halas ételt eszem, a köret többnyire zöldköret, vagy valamilyen főzelék. Krumplit, rizst és tésztaféléket azonban nem túl gyakran eszem. A vacsoránál általában azért odafigyeltem, hogy főleg a fehérjék legyenek túlsúlyban.

Mivel többen kértétek, össze fogom írni egy hetemet, hogy miket ettem pontosan, azonban ez legyen tényleg csak egy minta, nem kell követni.

Én azt mondom, fogjatok  neki ti is! Tervezzétek meg a saját módszereteket! Gondoljátok ki, hogy hogyan tudnátok a saját étkezési szokásaitokon javítani! Hogyan tudnátok összeállítani magatoknak egy olyan étrendet amit nem  esik nehezetekre követni! Ha van olyan étel, amiről nem tudtok lemondani, hát ne mondjatok le róla, csak egyetek kevesebbet belőle! Tervezzétek meg, hogy mikor mit engedtek meg magatoknak. Gondoljátok ki, hogy mi az amit szívesen esztek, hogyan tudnátok azt egészségesebben elkészíteni! Legyen ez  az étrend a sajátotok, és tartsátok magatokat hozzá. Tényleg nem kell mindent, de számoljátok  ki legalább a kedvenc ételeitek, vagy azoknak az ételeknek  a szénhidrát és kalóriatartalmát, amiket nap mint nap fogyasztotok!

Ha nem tudsz lemondani az édességekről, akkor próbáld  meg azokat diétásan elkészíteni magadnak,  használj természetes édesítőszereket (például xilitet vagy steviát)! Ha nassolsz tervezd be azt is a saját étrendedbe, egyél minden nap valami kis finomságot, de legyen az mondjuk a tízórai, vagy az uzsonna az adagokra pedig figyelj oda!

Ami tényleg fontos, legyen ez az étrend a sajátod, egyél azt amit szeretnél, soha ne éhezz, de táplálkozz tudatosan, és biztos vagyok benne, hogy te is eléred a célod!

Ha gyorsan

szeretnél értesülni az új bejegyzésekről, kövesd a blog oldalát a facebookon is :)!!!

Újabb

Fogyiverseny indul Nonónál szuper nyereményekkel, aki szeretne még ma estig jelentkezhet!

NonóÉletmód nagy őszi-téli átalakulás 2012-5. fogyókúraverseny

Régen

mindig azt hittem, hogy ha valakinek jó alakja van, az csakis valamiféle genetikai adottság lehet, és tuti biztos, hogy nem kell küzdenie érte. Aztán egyszer csak azt  vettem észre, hogy a körülöttem lévő kismamák már rég visszanyerték régi alakjukat, vagy már sokkal jobb formában voltak, mint a szülés előtt. Persze sokáig  tartott a felismerés, míg rájöttem, hogy nem azért vannak újra jó formában, mert mondjuk a szoptatással olvadtak róluk a kilók, hanem tényleg keményen tettek is a fogyásért sportolással, egészséges életmóddal. Akkor  jött igazán a felismerés, amikor az egyik barátnőm kábé 3 kiló felesleggel nekiállt fogyókúrázni. Mit mondhatnék? Nagyon elszégyelltem magam. Ott ültem 91 néhány kilósan és tudtam nincs mese, valamit tennem kell! Már a terhesség előtt is hol többet, hol kevesebbet mutatott a mérleg, szóval világ életemben küzdenem kellett a súlyommal. Teherbe 72 kilósan  estem, úgy éreztem, hogy életemben először azt ehetek, amit csak akarok, végre nem kell fogyókúráznom, hisz terhes vagyok. Tornázni az első négy hónapban semmit nem tornáztam, leszámítva, az esténkénti  sétát a férjemmel. Az igazság  az, hogy  a terhesség előtt sem tornáztam nagyon, nem éreztem, hogy pont terhesen, nagy pocakkal kellene nekiállnom erősíteni. Szülni 97 kilóval mentem, majd a kórházból hazaérve már „csak” 87 kilót mutatott a mérleg. Igazából akkor még nem bántam a dolgot, végig azzal álltattam magam, hogy majd a szoptatással lemegy az a maradék néhány kiló is. Ha tudtam volna, hogy ez mennyire nem így van. Kisfiam gyönyörű szép baba volt, de sajnos nagyon pocakfájós, ha olyan dolgot ettem, amitől fájt a hasa, akkor egész éjjel nem aludtunk a sírástól. Sajnos nem volt túl nagy a választék, káposzta, karalábé, zöldbab, karfiol, brokkoli, borsó, abszolút tiltólistás volt. Aztán az első néhány hetekben gyakorlatilag minden olyan dolgot kizártam, amitől fájt a pocija, így  kábé csak a szénhidrátok maradtak, amiket minden probléma nélkül fogyaszthattam. Ehhez párosult, hogy főzőcskézni sem volt igazán időm a sok gyereksírás mellett, így gyakorlatilag mindig olyan ebéd volt, amit gyorsan össze tudtam dobni. Ugye  a  főzelékek a hasfájás miatt kizárva, így maradtak a gyorsan összedobható tésztás ételek, bolgnai-spagetti és társai, rántott levesek, stb. A fogyás helyett  a további hízás borítékolható volt. Az első fél év hihetetlenül hamar elrepült. Ekkor jött a felismerés 91,3 kilósan, hogy ez így nem mehet tovább. Megvártam, hogy elkezdjük a kisfiamnál a hozzátáplálást ezzel egy időben megkezdem én is a fogyókúrát. Sokat nem veszthettem, hiszen addigra már nem kizárólag anyatejen élt a pici. Szépen fokozatosan kezdtem elhagyni a nehezebb ételeket, először csak a szénhidrátokra figyeltem, nem követtem semmilyen konkrét módszert, csak mentem a saját fejem után, ettem amit egészségesnek tartottam. Kisfiammal minden nap kétszer másfél-két órát sétáltam. Az első 10 kilót áprilisig sikerült is leadnom. Az első kilók leadása után kezdtem el futni, sportolni, később, már 81 kilósan beneveztem Nonó fogyókúraversenyére, amit végül meg is nyertem. A verseny végére már 66 kiló voltam. Ahogy egyre mentek lejjebb és lejjebb a kilók a sportot is olyan gyorsasággal szerettem meg.  Számomra is elképzelhetetlen módon megszerettem a futást, először kizárólag sötétben merészkedtem le futni, párszáz métert tudtam csak megtenni. Most már heti 2-3 alkalommal 10-12 km-t futok minden gond nélkül. Délelőtt, míg kisfiam alszik Dvd-kre tornázom, továbbra is egészségesen próbálok táplálkozni. Némi odafigyeléssel, kitartó munkával, sok-sok sporttal 8  hónap alatt sikerült elérnem az álomsúlyom most 59,9 kilót mutat a mérleg, azaz  több, majd 32 kilótól sikerült megszabadulnom.

Folyt. Köv.  J