Sosem voltam egy

nagy sportember, ezért mindig irigykedve néztem azokat, akik olyan hatalmas örömmel beszélnek arról, hogy ma éppen mit sportoltak. Tini koromban, mint a barátnőim többsége, én is lelkesen  tornáztam Cindy Crawford és Bíró Ica dvd-ire. Aztán középiskolában a könnyen szerzett testnevelés 5-ös reményében eljártunk három másik társammal gyorsgyalogló-versenyekre. Igen, nálunk keményen meg kellett küzdeni akkoriban a testnevelés  jegyért, hiába jártunk közgazdasági iskolába, mégis a testnevelés volt az egyik legkeményebb tantárgy,  elég szigorú tanárunk volt. Állítólag voltak, akik meg is buktak nála, bár  ha jobban  belegondolok inkább ez is csak amolyan iskolai legenda lehetett, hiszen nem ismertem személyesen senkit, aki valóban megbuktatott volna, de a lényegen azért nem változtat,  hogy elég szigorú volt. A testnevelés órák szigorát csak azok úszták meg valamelyest, akik versenyezni jártak, nekik viszont arany életük volt. Így hát eljártunk mi is, bár nem túl nagy lelkesedéssel. Ahogy leérettségiztünk, már a tesi 5-ösre sem volt szükség, így a gyaloglás és a versenyzés is szépen abbamaradt. Főiskolai éveim alatt  a  sportot az jelentette, hogy rendszerint  (általában tavasszal), amikor realizáltuk, hogy bizony feljött pár plusz kiló a barátnőimmel elhatároztuk, hogy mi már  pedig futni fogunk. Elsétáltunk a futópályára,  ott futottunk kettő, nagy ritkán három kört, természetesen azt is végig beszélgettük  majd, mint aki jól végezte dolgát beültünk egy üdítő és egy fagyi  mellé beszélgetni. Amikor terhes lettem sem éreztem, hogy akkor kellene hozzáfognom igazán a sportoláshoz (persze ezt ma már másképp gondolom, de ez már más tészta). Később  a szülés után sem nagyon sportoltam, bár utána szinte minden nap délelőtt és délután is másfél-két órát sétálgattunk a szabadban. Azt hiszem ezek a hosszú séták kellettek ahhoz, hogy egy picit hozzáedződjek én is a mozgáshoz. Szép lassan a saját tempómban mentem, kisfiammal voltam, levegőztünk, sétáltunk és tényleg jó volt egy picit kimozdulni. Miután elkezdtem fogyókúrázni, és lement az első 10 kiló, éreztem, hogy itt az ideje valamit komolyabban mozogni. Kisfiam mellett nem lett volna időm edzőterembe, vagy különféle aerobic órákra járni, nem is az idővel volt a baj, hanem inkább azzal, hogy ezek a foglalkozások eléggé kötöttek, gyakorlatilag nem  tudtam megoldani, hogy fix időpontra mindig odaérjek az órákra, nem mellesleg így gyed mellett a sportolás költsége sem volt utolsó szempont. Tulajdonképpen adott volt, hogy marad a futás illetve az otthoni DVD-kre való tornázás. Emlékszem, amikor először lementem futni, megvártam, míg besötétedik, hogy engem aztán senki meg ne lásson. Jól beöltöztem, és irány neki! El is értem konkrétan a háztömb sarkáig. Akkor  eszembe jutott a kezdőknek  szóló edzésterv, amit még a neten találtam,hogy akkor talán azt kellene követnem. Mit mondhatnék? Nem ment igazán a dolog.  Egyszerűen nem  tudtam mindig az órámat nézni, hogy na most  akkor 1 percet futok, egy percet sétálok, így én nem tudtam futni. Akkor kitaláltam, hogy a lépéseket  számolom, 100 lépés futás, 100 lépés séta, hát ez sem ment igazán. Egyrészt túl gyorsan számoltam, másrészt mire belejöttem a futásba, meg kellett állni, aztán  újra futni kellett amikor még sétáltam volna, egy szóval nekem ez az edzésterv nem volt  az igazi. Fel akartam adni, aztán rájöttem, hogy ha csak  az utca végéig futok, még akkor is többet tettem, mintha otthon ültem volna a tv előtt. Így hát lementem, futottam 5 percet aztán hazajöttem, de másnap lementem megint és már 6 percet tudtam futni. Így ment ez, mígnem hallottam, hogy vannak különféle telefonos alkalmazások, mint például a runkeeper, amivel lehet mérni a futás időtartamát, a hosszát, a sebességet és az elégetett kalóriát is. Letöltöttem az alkalmazást, és tényleg  olyan jó kis motiváció volt, ahogy például láttam, hogy már csak néhányszáz méter kell a 2 kilométerig, így már csak azért is  megcsinálom, és így ment ez tovább szépen  lassan. Így, hogy tudtam mérni, hogy hol tartok szépen lassan fejlődtem. Jó volt látni, ahogy eljutok a 4, majd szépen lassan az 5 km-ig. Onnan meg már gyakorlatilag nem volt megállás, jött a 8 majd végül a 10 km.  Sosem gondoltam volna, hogy én is képes vagyok ennyit futni (főleg nem szülés után). Most már hetente kétszer-háromszor megteszem ezt, vagy ennél hosszabb távot. Soha nem éreztem magam még ennél jobb formában, most itt nem az alakomra gondolok, azon ugyanis akad még mit javítani, de hihetetlen jó érzés lemenni futni, tudván, hogy ma is tettem valamit, ezzel is egy picit közelebb kerülve a célomhoz. Azt hiszem megszerettem a futást, már nem kell várnom, hogy sötét legyen, elmegyek  fényes nappal, elmegyek esőben,  szélben,  5 vagy akár 30 fokban is, a lényeg, hogy jól érezzem magam közben. Nem is tudom igazán, mit akartam kihozni  ebből a posztból. Talán csak azt, hogy semmiképpen  ne adjuk fel! Igazából csak elindulni nehéz.  Most nem feltétlen csak a futásról beszélek, mindenki más sportot kedvel. Csináljuk azt, amihez kedvünk van, vagy ha nincs más,  akkor azt, amire lehetőségünk van, de ha csinálunk valamit, akkor azt csináljuk szívvel-lélekkel. Találjuk meg azt a sportot amit szeretünk. Ne adjuk fel az első nehézségeknél, hiszen csak elindulni nehéz, tegyünk meg akármilyen rövid távot, tornázzunk csak 5 percet, de utána garantáltan jobban fogjuk magunkat érezni, mint mondjuk a  hűtő kifosztása után J

Mióta

sikerült több  mint 30 kilótól megszabadulnom, sokan kérdezik tőlem, hogy  milyen fogyókúrával tudtam ezt elérni? Gyakran  jönnek a mit ettem, és ehhez hasonló  kérdések, én meg  csak ott állok bután, nem tudok igazából rendes választ adni. A fogyás normális esetben egy nagyon hosszú folyamat, nincs konkrét recept, szerintem mindenkinek meg kell találnia a saját életviteléhez a leginkább alkalmazható módszert, amit tartani tud. Régen én is sokféle fogyókúrával  próbálkoztam. Azokban az időkben még fogalmam sem volt a helyes módszerről. Először divatba jött a káposztaleves-kúra, aztán elterjed mindenféle  2-3 hetes fogyókúrás  étrend, amiket én is követtem. Mint a notórius fogyókúrázók többsége, régebben én is kipróbáltam a 90 napos fogyókúrát, amivel sikerült ugyan fogynom, de akkor arra még nem gondoltam,  hogy ez  nem éppen a legegészségesebb módja a plusz kilóktól való megszabadulásnak. Az én véleményem az, hogy egy fogyás,  életmódváltás akkor lehet sikeres, ha magunknak alakítjuk ki  a saját módszerünket, ez lehet akár dietetikus segítségével is, de a lényeg, hogy mindenképpen mi magunk irányítsuk a dolgokat. Az előre megírt étrendek nekem valahogy soha nem jöttek be, általában tuti nem azt kívántam, ami mondjuk a soron következő étkezés lett volna, arról már nem is beszélve, hogy egy-egy ételnek már a neve hallatán is elment  az egésztől a kedvem. Akkor mégis milyen módszert követtem? Semmilyet. Vagyis inkább sokfélét. Nagyon sokat olvastam a témában, olvastam blogokat, módszereket, sikertörténeteket, mindenből kiragadtam azt, ami szimpatikus volt, amivel nem értettem egyet azzal nem foglalkoztam. Amit  most csinálok, az picit update, picit lifetilt, picit kalóriára és szénhidrátra való odafigyelés, de lényegében többféle módszer keveréke saját magamra szabva. Egyik sem igazán, mégis mindegyikből valami, amit hasznosnak tartok.

Több mint nyolc hónapja életmódot váltottam, számomra elképzelhetetlen lett volna, hogy ezalatt a nyolc hónap alatt soha ne egyek egy kis édességet, néha  bizony kell valami nassolnivaló, amit beilleszthetünk a diétánkba. A kalóriákra odafigyeltem ugyan, de ez alatt a nyolc hónap alatt körülbelül két olyan nap volt, amikor ténylegesen ki is számoltam, hogy egy nap összesen mennyi kalóriát fogyasztottam. Odafigyelek persze, de nem szerettem volna minden reggel úgy kelni, hogy első dolgom megmérni minden szelet szalámit, amit megeszek, hogy az hány kalória is valójában. Így, hogy nem számoltam, az egyik nap nyilván többet ettem, másnap kevesebbet,  de így van ez jól, nem kell minden  nap pontosan ugyanannyi kalóriát bevinnünk, így a szervezetünk sem szokik hozzá egy bizonyos kalóriaszinthez. Ami számomra fontos volt, hogy minden nap 5-ször egyek, körülbelül három óránként. A napi 5-szöri étkezéssel, (természetesen ha a szénhidrátokra is odafigyelünk) a vércukorszintünk sem ingadozik, nem leszünk farkaséhesek, nem  jönnek ránk éhségrohamok, az anyagcserénk pedig folyamatos működésben van.

Ahogy mondtam, nem számoltam össze a kalóriákat minden nap, viszont összeírtam azoknak az ételeknek a kalória és szénhidrát tartalmát, amiket rendszeresen fogyasztok, így tudtam, hogy kábé miből és mennyit ehetek. Tudom például, hogy körülbelül mennyi kalória és szénhidrát van egy szelet kenyérben (pl. graham kenyér, slim toast, wasa…), egy deci tejben, egy joghurtban, úgy körülbelül tudom, hogy mennyi van azokban a felvágottakban és sajtokban, amiket általában szívesen fogyasztok. Az ebéd kalóriatartalmát szinte soha nem szoktam kiszámolni, viszont nem eszem vészesen nagy adagokat, így ezzel nem csúszom meg. Ami fontos, hogy ebédre általában valami husis (akár rántott hús is), vagy halas ételt eszem, a köret többnyire zöldköret, vagy valamilyen főzelék. Krumplit, rizst és tésztaféléket azonban nem túl gyakran eszem. A vacsoránál általában azért odafigyeltem, hogy főleg a fehérjék legyenek túlsúlyban.

Mivel többen kértétek, össze fogom írni egy hetemet, hogy miket ettem pontosan, azonban ez legyen tényleg csak egy minta, nem kell követni.

Én azt mondom, fogjatok  neki ti is! Tervezzétek meg a saját módszereteket! Gondoljátok ki, hogy hogyan tudnátok a saját étkezési szokásaitokon javítani! Hogyan tudnátok összeállítani magatoknak egy olyan étrendet amit nem  esik nehezetekre követni! Ha van olyan étel, amiről nem tudtok lemondani, hát ne mondjatok le róla, csak egyetek kevesebbet belőle! Tervezzétek meg, hogy mikor mit engedtek meg magatoknak. Gondoljátok ki, hogy mi az amit szívesen esztek, hogyan tudnátok azt egészségesebben elkészíteni! Legyen ez  az étrend a sajátotok, és tartsátok magatokat hozzá. Tényleg nem kell mindent, de számoljátok  ki legalább a kedvenc ételeitek, vagy azoknak az ételeknek  a szénhidrát és kalóriatartalmát, amiket nap mint nap fogyasztotok!

Ha nem tudsz lemondani az édességekről, akkor próbáld  meg azokat diétásan elkészíteni magadnak,  használj természetes édesítőszereket (például xilitet vagy steviát)! Ha nassolsz tervezd be azt is a saját étrendedbe, egyél minden nap valami kis finomságot, de legyen az mondjuk a tízórai, vagy az uzsonna az adagokra pedig figyelj oda!

Ami tényleg fontos, legyen ez az étrend a sajátod, egyél azt amit szeretnél, soha ne éhezz, de táplálkozz tudatosan, és biztos vagyok benne, hogy te is eléred a célod!

Ha gyorsan

szeretnél értesülni az új bejegyzésekről, kövesd a blog oldalát a facebookon is :)!!!

Újabb

Fogyiverseny indul Nonónál szuper nyereményekkel, aki szeretne még ma estig jelentkezhet!

NonóÉletmód nagy őszi-téli átalakulás 2012-5. fogyókúraverseny

Régen

mindig azt hittem, hogy ha valakinek jó alakja van, az csakis valamiféle genetikai adottság lehet, és tuti biztos, hogy nem kell küzdenie érte. Aztán egyszer csak azt  vettem észre, hogy a körülöttem lévő kismamák már rég visszanyerték régi alakjukat, vagy már sokkal jobb formában voltak, mint a szülés előtt. Persze sokáig  tartott a felismerés, míg rájöttem, hogy nem azért vannak újra jó formában, mert mondjuk a szoptatással olvadtak róluk a kilók, hanem tényleg keményen tettek is a fogyásért sportolással, egészséges életmóddal. Akkor  jött igazán a felismerés, amikor az egyik barátnőm kábé 3 kiló felesleggel nekiállt fogyókúrázni. Mit mondhatnék? Nagyon elszégyelltem magam. Ott ültem 91 néhány kilósan és tudtam nincs mese, valamit tennem kell! Már a terhesség előtt is hol többet, hol kevesebbet mutatott a mérleg, szóval világ életemben küzdenem kellett a súlyommal. Teherbe 72 kilósan  estem, úgy éreztem, hogy életemben először azt ehetek, amit csak akarok, végre nem kell fogyókúráznom, hisz terhes vagyok. Tornázni az első négy hónapban semmit nem tornáztam, leszámítva, az esténkénti  sétát a férjemmel. Az igazság  az, hogy  a terhesség előtt sem tornáztam nagyon, nem éreztem, hogy pont terhesen, nagy pocakkal kellene nekiállnom erősíteni. Szülni 97 kilóval mentem, majd a kórházból hazaérve már „csak” 87 kilót mutatott a mérleg. Igazából akkor még nem bántam a dolgot, végig azzal álltattam magam, hogy majd a szoptatással lemegy az a maradék néhány kiló is. Ha tudtam volna, hogy ez mennyire nem így van. Kisfiam gyönyörű szép baba volt, de sajnos nagyon pocakfájós, ha olyan dolgot ettem, amitől fájt a hasa, akkor egész éjjel nem aludtunk a sírástól. Sajnos nem volt túl nagy a választék, káposzta, karalábé, zöldbab, karfiol, brokkoli, borsó, abszolút tiltólistás volt. Aztán az első néhány hetekben gyakorlatilag minden olyan dolgot kizártam, amitől fájt a pocija, így  kábé csak a szénhidrátok maradtak, amiket minden probléma nélkül fogyaszthattam. Ehhez párosult, hogy főzőcskézni sem volt igazán időm a sok gyereksírás mellett, így gyakorlatilag mindig olyan ebéd volt, amit gyorsan össze tudtam dobni. Ugye  a  főzelékek a hasfájás miatt kizárva, így maradtak a gyorsan összedobható tésztás ételek, bolgnai-spagetti és társai, rántott levesek, stb. A fogyás helyett  a további hízás borítékolható volt. Az első fél év hihetetlenül hamar elrepült. Ekkor jött a felismerés 91,3 kilósan, hogy ez így nem mehet tovább. Megvártam, hogy elkezdjük a kisfiamnál a hozzátáplálást ezzel egy időben megkezdem én is a fogyókúrát. Sokat nem veszthettem, hiszen addigra már nem kizárólag anyatejen élt a pici. Szépen fokozatosan kezdtem elhagyni a nehezebb ételeket, először csak a szénhidrátokra figyeltem, nem követtem semmilyen konkrét módszert, csak mentem a saját fejem után, ettem amit egészségesnek tartottam. Kisfiammal minden nap kétszer másfél-két órát sétáltam. Az első 10 kilót áprilisig sikerült is leadnom. Az első kilók leadása után kezdtem el futni, sportolni, később, már 81 kilósan beneveztem Nonó fogyókúraversenyére, amit végül meg is nyertem. A verseny végére már 66 kiló voltam. Ahogy egyre mentek lejjebb és lejjebb a kilók a sportot is olyan gyorsasággal szerettem meg.  Számomra is elképzelhetetlen módon megszerettem a futást, először kizárólag sötétben merészkedtem le futni, párszáz métert tudtam csak megtenni. Most már heti 2-3 alkalommal 10-12 km-t futok minden gond nélkül. Délelőtt, míg kisfiam alszik Dvd-kre tornázom, továbbra is egészségesen próbálok táplálkozni. Némi odafigyeléssel, kitartó munkával, sok-sok sporttal 8  hónap alatt sikerült elérnem az álomsúlyom most 59,9 kilót mutat a mérleg, azaz  több, majd 32 kilótól sikerült megszabadulnom.

Folyt. Köv.  J