nagy sportember, ezért mindig irigykedve néztem azokat, akik olyan
hatalmas örömmel beszélnek arról, hogy ma éppen mit sportoltak. Tini koromban,
mint a barátnőim többsége, én is lelkesen
tornáztam Cindy Crawford és Bíró Ica dvd-ire. Aztán középiskolában a
könnyen szerzett testnevelés 5-ös reményében eljártunk három másik társammal
gyorsgyalogló-versenyekre. Igen, nálunk keményen meg kellett küzdeni akkoriban
a testnevelés jegyért, hiába jártunk
közgazdasági iskolába, mégis a testnevelés volt az egyik legkeményebb tantárgy, elég szigorú tanárunk volt. Állítólag voltak,
akik meg is buktak nála, bár ha
jobban belegondolok inkább ez is csak
amolyan iskolai legenda lehetett, hiszen nem ismertem személyesen senkit, aki
valóban megbuktatott volna, de a lényegen azért nem változtat, hogy elég szigorú volt. A testnevelés órák
szigorát csak azok úszták meg valamelyest, akik versenyezni jártak, nekik
viszont arany életük volt. Így hát eljártunk mi is, bár nem túl nagy
lelkesedéssel. Ahogy leérettségiztünk, már a tesi 5-ösre sem volt szükség, így
a gyaloglás és a versenyzés is szépen abbamaradt. Főiskolai éveim alatt a sportot
az jelentette, hogy rendszerint (általában
tavasszal), amikor realizáltuk, hogy bizony feljött pár plusz kiló a
barátnőimmel elhatároztuk, hogy mi már
pedig futni fogunk. Elsétáltunk a futópályára, ott futottunk kettő, nagy ritkán három kört,
természetesen azt is végig beszélgettük majd, mint aki jól végezte dolgát beültünk egy
üdítő és egy fagyi mellé beszélgetni. Amikor terhes lettem sem éreztem, hogy akkor kellene
hozzáfognom igazán a sportoláshoz (persze ezt ma már másképp gondolom, de ez már
más tészta). Később a szülés után sem nagyon sportoltam, bár utána szinte minden nap délelőtt és délután is másfél-két órát sétálgattunk
a szabadban. Azt hiszem ezek a hosszú séták kellettek ahhoz, hogy egy picit
hozzáedződjek én is a mozgáshoz. Szép lassan a saját tempómban mentem, kisfiammal
voltam, levegőztünk, sétáltunk és tényleg jó volt egy picit kimozdulni. Miután
elkezdtem fogyókúrázni, és lement az első 10 kiló, éreztem, hogy itt az ideje
valamit komolyabban mozogni. Kisfiam mellett nem lett volna időm edzőterembe,
vagy különféle aerobic órákra járni, nem is az idővel volt a baj, hanem inkább
azzal, hogy ezek a foglalkozások eléggé kötöttek, gyakorlatilag nem tudtam megoldani, hogy fix időpontra mindig
odaérjek az órákra, nem mellesleg így gyed mellett a sportolás költsége sem
volt utolsó szempont. Tulajdonképpen adott volt, hogy marad a futás illetve az
otthoni DVD-kre való tornázás. Emlékszem, amikor először lementem futni,
megvártam, míg besötétedik, hogy engem aztán senki meg ne lásson. Jól
beöltöztem, és irány neki! El is értem konkrétan a háztömb sarkáig. Akkor eszembe jutott a kezdőknek szóló edzésterv, amit még a neten
találtam,hogy akkor talán azt kellene követnem. Mit mondhatnék? Nem ment igazán
a dolog. Egyszerűen nem tudtam mindig az órámat nézni, hogy na
most akkor 1 percet futok, egy percet
sétálok, így én nem tudtam futni. Akkor kitaláltam, hogy a lépéseket számolom, 100 lépés futás, 100 lépés séta,
hát ez sem ment igazán. Egyrészt túl gyorsan számoltam, másrészt mire belejöttem
a futásba, meg kellett állni, aztán újra
futni kellett amikor még sétáltam volna, egy szóval nekem ez az edzésterv nem
volt az igazi. Fel akartam adni, aztán
rájöttem, hogy ha csak az utca végéig
futok, még akkor is többet tettem, mintha otthon ültem volna a tv előtt. Így
hát lementem, futottam 5 percet aztán hazajöttem, de másnap lementem megint és
már 6 percet tudtam futni. Így ment ez, mígnem hallottam, hogy vannak különféle
telefonos alkalmazások, mint például a runkeeper, amivel lehet mérni a futás
időtartamát, a hosszát, a sebességet és az elégetett kalóriát is. Letöltöttem
az alkalmazást, és tényleg olyan jó kis
motiváció volt, ahogy például láttam, hogy már csak néhányszáz méter kell a 2
kilométerig, így már csak azért is megcsinálom, és így ment ez tovább szépen lassan. Így, hogy tudtam mérni, hogy hol
tartok szépen lassan fejlődtem. Jó volt látni, ahogy eljutok a 4, majd szépen
lassan az 5 km-ig. Onnan meg már gyakorlatilag nem volt megállás, jött a 8 majd
végül a 10 km. Sosem gondoltam volna,
hogy én is képes vagyok ennyit futni (főleg nem szülés után). Most már hetente
kétszer-háromszor megteszem ezt, vagy ennél hosszabb távot. Soha nem éreztem
magam még ennél jobb formában, most itt nem az alakomra gondolok, azon ugyanis
akad még mit javítani, de hihetetlen jó érzés lemenni futni, tudván, hogy ma is
tettem valamit, ezzel is egy picit közelebb kerülve a célomhoz. Azt hiszem
megszerettem a futást, már nem kell várnom, hogy sötét legyen, elmegyek fényes nappal, elmegyek esőben, szélben,
5 vagy akár 30 fokban is, a lényeg, hogy jól érezzem magam közben. Nem
is tudom igazán, mit akartam kihozni
ebből a posztból. Talán csak azt, hogy semmiképpen ne adjuk fel! Igazából csak elindulni nehéz. Most nem feltétlen csak a futásról beszélek,
mindenki más sportot kedvel. Csináljuk azt, amihez kedvünk van, vagy ha nincs
más, akkor azt, amire lehetőségünk van,
de ha csinálunk valamit, akkor azt csináljuk szívvel-lélekkel. Találjuk meg azt
a sportot amit szeretünk. Ne adjuk fel az első nehézségeknél, hiszen csak elindulni
nehéz, tegyünk meg akármilyen rövid távot, tornázzunk csak 5 percet, de utána
garantáltan jobban fogjuk magunkat érezni, mint mondjuk a hűtő kifosztása után J
Olyan jó olvasni az írásaidat, és én olyan büszke vagyok rád, mintha valami családtag lennék :D És az alakod igenis tuti, nagyon csinos vagy!
VálaszTörlésCsodállak a kitartásodért! Biztos vagyok benne hogy sok embernek erőt adsz a fogyáshoz ezzel a bloggal! :)
VálaszTörlésNekem is hatalmas büszkeség, hogy ismerlek. :) Már milliószor mondtam, hogy igazi példakép vagy és ha hiszed ha nem, a futásoknál mindig rád gondolok, valamelyik nap még azt is észre vettem, hogy Dénesre gondolok, hogy milyen cuki, és el is felejtettem közben, hogy futok. :D Tehát így vagy úgy, de erőt adsz. :) És nagyon jó volt ezt elolvasni, hogy reménykedjek, egyszer nekem is menni fog 5 vagy 10 km. :)
VálaszTörlésnagyon szepek lettek a kepek, buszke lehetsz magadra, amit elertel
VálaszTörlésKöszönöm szépen mindenkinek! :)))
VálaszTörlés